„Nincs időm magamra.” Hányszor mondtad már ki ezt? Én sokszor. Sokáig azt hittem, ez időhiány. Hogy ha jobban beosztanám, ha korábban kelnék, ha hatékonyabb lennék, akkor megoldódna…
Aztán rájöttem, hogy nem időhiányom van. Hanem rendszerhiányom.
Mert nézd meg, hogy működik ez a kör!
Minden rajtad csüng, ezért állandóan dolgozol. Mivel állandóan dolgozol, nincs időd leülni és átgondolni, mi az, amit ki lehetne venni a kezedből. Mivel nem veszel ki semmit, minden rajtad marad. És kezdődik elölről.
Ez egy csapda, ami önmagát táplálja. Minél fáradtabb vagy, annál kevésbé jut energiád arra az egyetlen dologra — a rendszerépítésre —, ami kihúzna belőle.
Én ebből úgy léptem ki, hogy nem nagy dologgal kezdtem. Nem dobtam fel mindent a levegőbe. Kiválasztottam egyetlen feladatot, ami a legtöbb időmet vitte — az ajánlatkészítést —, és azt vettem ki a kezemből. Két óra helyett negyven perc lett. A felszabadult időből pedig már volt energiám a következő feladatra ránézni.
És tudod, mi a vicc? Amikor a rendszer átveszi a rutint, nem csak időd lesz magadra. Hanem akkor is működik a céged, amikor te épp nem vagy formában. Erről írtam a múlt héten, sokan írtatok rá, volt, aki fel is hívott.
Szóval ha legközelebb azt mondod, „nincs időm magamra”, állj meg egy pillanatra. Lehet, hogy nem az idővel van baj. Hanem azzal, hogy túl sok minden csak rajtad múlik.
Válóczi Károly / 30/377 1938 / uzenet@aiacegemben.hu / aiacegemben.hu